Egy társadalom élete gyökeresen átalakul egy rendszerváltás során, hiszen régi értékek, konvenciók szinte az egyik pillanatról a másikra avíttá válnak, s újak lépnek a helyükbe. Magyarország 1989-ben szabadabb lett, s érthető módon, sokan nem tudták kezelni ezt a szabadságot, s ez valóban okozhatott bizonyos értékvesztést, elbizonytalanodást az élet számos területén.
Az érsek úr által említett ,,szabadságmérgezés'' nem a szabadság, hanem azon emberek hibája lehet, akik még nem találták meg a számukra és a közösség számára egyaránt elfogadható értékrendet, egyszerűen azért, mert még keresik azt. A liberális szemlélet nemcsak a meggyőződés szabadságát, hanem egyúttal az értékek relativitását is jelenti, vagyis azt, hogy nem szabad ítélkezni a mások világnézete felett, egészen addig a pontig, amíg az nem jelent közvetlen hátrányt mások életére vonatkozóan.
Az érsek úr szót ejtett az anyaságról és a családról is. Ez valós probléma, ebben nincs vita köztünk. Mi, liberálisok is azt szeretnénk, hogy minél több gyermek szülessen, s ezek a gyermekek teljes, kiegyensúlyozott, szerető családban nőjenek fel, megelőzve a bevándorlással járó társadalmi feszültség kialakulását. Ezért a családalapítást kiemelten kell támogatnia az államnak, de ettől még gyermekvállalásra senki nem kényszeríthető.
A hazai demográfiai viszonyokat - és nem utolsó sorban a Magyar Katolikus Egyház közmegítélését is - jelentősen javítaná, ha eltörölnék a papi cölibátust, ami ugye egyet jelent a szingliséggel, s mint olyan, a Katolikus Egyház védjegye. De ezt azért nem akarja senki sem kérni (és azért nem is kérheti!), mert ma Magyarországon vallás- és lelkiismereti szabadság van, s ennek jegyében mindenki tiszteletben tartja a Katolikus Egyház képviselőinek meggyőződését, még olyan áron is, ha ez néha szembe kerül a társadalom közvetlen demográfiai érdekeivel.
Ez a tisztelet nem csak az egyház képviselőinek, hanem minden embernek jár ebben az országban. A szingli civileknek, a szingli papoknak és a csakugyan szingli apácáknak egyaránt.
Az érsek úr által említett ,,szabadságmérgezés'' nem a szabadság, hanem azon emberek hibája lehet, akik még nem találták meg a számukra és a közösség számára egyaránt elfogadható értékrendet, egyszerűen azért, mert még keresik azt. A liberális szemlélet nemcsak a meggyőződés szabadságát, hanem egyúttal az értékek relativitását is jelenti, vagyis azt, hogy nem szabad ítélkezni a mások világnézete felett, egészen addig a pontig, amíg az nem jelent közvetlen hátrányt mások életére vonatkozóan.
Az érsek úr szót ejtett az anyaságról és a családról is. Ez valós probléma, ebben nincs vita köztünk. Mi, liberálisok is azt szeretnénk, hogy minél több gyermek szülessen, s ezek a gyermekek teljes, kiegyensúlyozott, szerető családban nőjenek fel, megelőzve a bevándorlással járó társadalmi feszültség kialakulását. Ezért a családalapítást kiemelten kell támogatnia az államnak, de ettől még gyermekvállalásra senki nem kényszeríthető.
A hazai demográfiai viszonyokat - és nem utolsó sorban a Magyar Katolikus Egyház közmegítélését is - jelentősen javítaná, ha eltörölnék a papi cölibátust, ami ugye egyet jelent a szingliséggel, s mint olyan, a Katolikus Egyház védjegye. De ezt azért nem akarja senki sem kérni (és azért nem is kérheti!), mert ma Magyarországon vallás- és lelkiismereti szabadság van, s ennek jegyében mindenki tiszteletben tartja a Katolikus Egyház képviselőinek meggyőződését, még olyan áron is, ha ez néha szembe kerül a társadalom közvetlen demográfiai érdekeivel.
Ez a tisztelet nem csak az egyház képviselőinek, hanem minden embernek jár ebben az országban. A szingli civileknek, a szingli papoknak és a csakugyan szingli apácáknak egyaránt.
Rausch Péter, SZDSZ Tapolca
